Angyal vagy a szememben

Csillagf�ny t�ncol a lenyugv� nap aranykarim�j�n. Tavasz van vagy ink�bb kora ny�r? A madarak �neke halkul, csitul. �rzem az arcomat simogat� hold hideg �rint�st. Megfogod a kezem. A leveg� megtelik halk szavaid szimf�ni�j�val. Boldogs�got �s sz�rnyakat adsz, �gy, hogy nem is tudsz r�la.
L�tom, ahogy r�m mosolyogsz a felh�kre. Azt�n pillant�sod r�m v�ndorol, majd elveszik a mindens�gben. Hideg kezeimmel megszor�tom meleg ujjaidat, hozz�d simulok �s �lvezem a naplement�t. Veled egy�tt. B�k�sen, mintha �let�nk v�g�ig tartana a pillanat, amikor sz�rnyaidat kit�rva �lelsz magadhoz az alkonyatban. A nevemet suttogod. A v�gtelent. Mikor a menny kapuja kiny�lik, s r�nk telepszik az �jszaka.
Csend van. A j�tszadoz� szell� finoman fonogatja a hajam. Te pedig nevetsz. Csilingel�n, s oly �des hangon, mint a friss m�z.
A csillagok tenger�n �t a Nagy medve keresi bocs�t az �gben. Oll�it csattogtatja a R�k, kecses sz�rnyait lebegteti a Hatty�, a S�rk�ny l�ngot vet az �g boltozat�ra. Lehunyom a szemem.
Meghallom Pegazus patadobog�s�t, azt�n v�g nyer�t�s�t. Puha orr�t az arcomnak �rinti, �s lassan belef�j a f�lembe. Mosolyogva nyitom ki a szemem.
Az Egyszarv� is csatlakozik hozz�nk, Pegazus mell� �ll, s azt v�rj�k, �gy ketten, hogy fel�lj�nk fens�ges h�tukra.
R�d n�zek. Suttogom a neved. Meg�lellek, majd mind a ketten felsz�llunk a l�thatatlan nyergekbe, belekapaszkodunk a h�feh�r s�r�nyekbe �s v�gt�zva r�ugrunk a csillagokra.
Csaba kir�lyfi csillag�sv�ny�n jutunk el a l�legzetel�ll�t� �gi palot�ba.
Lassan lecs�szom Pegazus h�t�r�l, te pedig ott �llsz Monocerus el�tt, r�m v�rva s kezedet fel�m ny�jtod, mosolyogsz. Angyal vagy.
Kinyitom a sz�m, hogy elmondjam, mennyire szeretlek. De ujjadat az ajkamra helyezed. L�gyan megcs�kolsz, s mintha ez egy �lom lenne, meg�lelsz s �n fel�bredek bel�le.
M�r napf�ny kopogtat az ablakon… T�ged kereslek, hiszen v�gyom arra, hogy veled legyek… Vagy csak �lom volt…? Kiny�lik a szob�m ajtaja, v�rom, hogy anya bej�jj�n, de senki sem l�p be.
Kik�sz�l�dom az �gyb�l, a nyitott ajt�hoz megyek, te pedig ott �llsz, mosolyogva, a hajad megmagyar�zhatatlan sz�l lebegteti. Kit�rul nagy, h�feh�r sz�rnyad, melyek olyan megnyugtat�ak sz�momra.
�s amikor nevetsz, a szoba megtelik csicserg� madarakkal. Szeretem, amikor boldog vagy…
Kit�rod a karod… s �n szinte rep�l�k a karjaid k�z�. Meg�lelsz. A nevemet suttogod, �n a ti�det. A pillanat pedig, amikor r�j�v�k, hogy nem csak egy l�tom�s vagy… csod�latos. Hiszen te csak az eny�m vagy, �r�k �leten �t.