Folytat�s

Ez volt az utols�, �s nem t�rt�nt semmi sem.  A hercegn�k nem szabadultak ki. Most mihez kezdjek? Mit tegyek? Gondolkoznom kell. Sz�ks�gem van egy perc csendre, hogy mindent �tgondoljak. �n vagyok a Prizma, meg kellett mentenem h�t hercegn�t, akik a sziv�rv�ny sz�neit k�pviselik: piros, narancs, s�rga, z�ld, vil�gosk�k, s�t�tk�k �s az ibolya. Most pedig, hogy elvileg ki kellett volna szabadulniuk, m�g mindig raboskodnak, mert nem tudom megfejteni ezeket a mondatokat. Mi �rtelme van ennek? Nem tudok r�j�nni. Id�... �s szerelem. Nap. Hal�l. Hiba. V�ltoz�s. Isten. Boldogs�g. Ez mind sz�p �s j�... lenne, ha r�j�nn�k v�gre mit is... �s ha egyszer�en itt hagyn�m �ket? Visszamenn�k �s...
- Nem menek�lhetsz a probl�ma el�l.   Azokat megoldani kell, nem pedig elfutni. El�g legyen ebb�l a rossz szok�sodb�l! Gondolkozz! - m�r megint Alexander hangj�t hallom a fejemben.
Elnevetem magam. H�lye vagyok megint. K�pzel�d�m, �lmomban is! Ez m�r s�lyos. Komolyan, el kell mennem egy pszichol�gushoz. Fejts�k meg ezt a rejtv�nyt, ut�na r��rek agg�dni az elme�llapotomat illet�en. K�rbemegyek, �s elolvasom �jra �s �jra a k�be v�sett sorokat. H�mm�g�k egy sort mindegyikn�l, azt�n megakad a szemem az egyiken:
"Isten b�rmilyen vil�got teremthetett volna, de � ezt teremtette." - � ezt a vil�got teremtette, de nekem egy �jat kell teremtenem, amit csak akkor tehetek meg, ha tiszt�k az �rz�seim, �s bevallom a hib�imat is, amihez persze id� kell, hogy r�j�jjek, hol hib�ztam:
"A hiba az �let r�sze. Ha nem hib�zol, nem tanulsz, �s ha nem tanulsz, soha nem v�ltozol."
"Az id� mindent f�lfedez, semmit sem hagy rejtve, de napf�nyre hozza, m�g ha a f�ld m�lys�ges m�ly�be rejt�z�tt is."
De ha r�j�ttem a hib�imra, az er�ss�geimet is sz�mba kell vennem, �s azokat is meg kell fogalmaznom magamban:
"Ha az ember szeret valakit, mindent k�nny�nek tal�l. A Nap f�nyesebb, a vir�gok szebbek, az emberek jobbak."
"Igen, szeretni tudni a legnagyobb boldogs�g. �s a szeretet a legnagyobb j�, amit az ember �nmag�b�l m�soknak adhat."
Viszont ha szeretek valakit, ugyan�gy hib�zhatok, lelkemet elem�sztheti a fel�lem, az irigys�g �s a f�lt�kenys�g:
"Tudod-e, hogy az igazi nagy szerelmet az �szi erd�n a legszebb kezdeni? Nincs nagyobb cs�k, mint amelynek v�lt�s�t ezer hal�l lesi?"
Ezzel pedig megb�nthatom azt, aki a vil�gon a legfontosabb nekem:
"A sz�, ha olykor f�jdalommal sz�llhat, nem ajkakon, a lelkekben bont sz�rnyat."
Nem menek�l�k el!
Mi�rt �rzem, hogy �nekelnem �s t�ncolni? Hogy valami �jat szeretn�k teremteni? Hogy nekem kell megtennem? Mert �n vagyok a Prizma.
- Valahol a vil�gban - kezdem �nekelni - valahol a s�t�ts�gben, hallom a hangj�t, hallom, ahogy h�vja a lelkem.
Feldobom a var�zsp�lc�mat a leveg�be �s ut�na ugrok, balettozom a leveg�ben, egyik l�p�s a m�sik ut�n, fel �s le, most egy forg�s, �s egy ugr�s. Hangtalanul �rkezem a jobb l�bamra, a balt h�tra, egyik kezem el�re a m�sikat a bal l�bam ut�n ny�jtom. T�k�letes arabeszk. Forgok, tov�bb, var�zsp�lc�m v�g�n szalagk�nt k�gy�zik a sziv�rv�ny.
- Lehet, hogy a j�v�m, lehet csak egy eml�k, vagy a szerelem v�r r�m.
Balanc�, pli�, jet�. Fent vagyok a leveg�ben. M�g egy forg�s.
- Ringass l�gyan, �lelj magadhoz.
Piros. Vir�gok mindenfel�. Illatuk b�d�t� parf�m. Csiripelnek a madarak.
- Ne hagyd, hogy elvesszek a s�t�tben, seg�ts, hogy l�ssam a f�nyt.
Narancss�rga. Hullnak a levelek, hogy v�rj�k az �jabb tavasz, egy jobb elj�vetel�t. Minden a puszul�sba hanyatlik, hogy �jra kezdje, tiszta lappal.
- Becsukom az szemem, hallgatom a szelet, hogy suttog a f�lembe.
S�rga. �j �let, egy szebb j�v�. Ami akkor is l�tezik, ha senki sem hisz benne.
- �rzem a v�gyat.
Z�ld. Teremj! Z�ldelljenek a f�k, legyen gy�m�lcs, �denkert.
- Magasabbra �s magasabbra.
Vil�gosk�k. Felettem az �gbolt, b�r�nyfelh�k �sznak kereszt�l a nagy k�ks�gen.
-Hadd halljam a hangotok, had legyek veletek.
S�t�tk�k. A nyugalom. A csend. A b�tors�g.
- Hallom a madarak dal�t, ahogy f�j a sz�l.
Lila. Szeretlek. Szeretem minden porcik�dat. Nem tudom elmondani mennyire. Egyet tudok: csak te �s senki m�s!
- Valahol a vil�gban, valahol a s�t�ts�gben, hallom a hangj�t, hallom, ahogy h�vja a lelkem. - �nekelj�k az utols� sort egy�tt. �n, a Prizma �s a sziv�rv�ny h�t hercegn�je. L�trehoztunk egy �j, sokkal jobb vil�got. Itt, a fekete erd� k�zep�n.
F�radt vagyok. Csak �l�k a frissen n�tt f�ben, szapor�n veszem a leveg�t, teljesen kifulladtam.
- Quillia! Kiszabad�tott�l minket! Annyira k�sz�n�m!  - ugrik a nyakamba Ukemochi. A t�bbiek pedig k�r�m �llnak. Marissa tekintet�t f�rk�szem, l�tom, hogy valami baj van m�g.
- Marissa, fordulj meg, k�rlek.
Nem sz�vesen csin�lja, amit mondok, de v�g�l megfordul. A sz�rnyai m�g mindig el vannak t�rve. Fel�llok. �s meg�lelem.
- Adok neked egy aj�nd�kot. - Megfogom a sz�rnyait. - Ez f�jni fog, ne haragudj! - Mintha kimondtam volna, a kezemben l�v� p�lca t�rr� v�ltozik, �n pedig lev�gom Marissa sz�rnyait, majd elengedem �ket �s ezernyi feh�r pillang�v� v�ltoznak miel�tt f�ldet �rn�nek. - T�r�tt sz�rny� hercegn�knek nem kell a s�r�lt sz�rnyukat viselni�k, kapnak helyette m�sikat. Neked adom az eny�meket. �gysem lesz m�r r�juk sz�ks�gem. Fogadd el. - mosolyogok. - A sz�rnyaimat Mariss�nak adom! Neki nagyobb sz�ks�ge van r�, mint nekem. - mondom ki hangosabban. K�t perc sem telik bele, �s a h�tamon h�lt helye a sz�rnyaknak. Ellenben Marissa arc�n a boldogs�g patakja csordog�l.
- Quillia, Alexander m�r v�r r�d. - Uzume mosolyog r�m. - Menj, �s h�d�tsd meg m�g jobban. Biztos vagyok benne, hogy siker�lni fog.
- K�sz�n�m!
- Mi k�sz�nj�k neked, te vagy a mi megment�nk!
Indulok a kapu fel�, �rzem, hogy hamarosan fel�bredek, �s ez az eg�sz csak egy csod�latos �lomnak fog t�nni, m�gis, �rzem, hogy t�bb volt ez ann�l. �s b�r itt hagyom ezt a vil�got, az eml�k megmarad, �s mindig velem lesz, �s ha v�letlen elfelejten�m, ak�rh�nyszor sziv�rv�nyt l�tok, mindig eszembe fog jutni, hogy a t�v�ben t�nyleg kincset tal�lhatok.
Meg�llok. Len�zek a toronyba, sehol egy reped�s, sehol egy lyuk. Csak az ablakok.  Most mit csin�ljak? Olyan m�ly. Sz�rnyakon egyszer� volt felj�nni, de hogy megyek le?
- Quillia.  - sz�lnak ut�nam egyszerre.
- Tess�k?
- Ugorj! - mondja Marissa.
- �s �tk�zben lefel� n�vessz sz�rnyakat! - ki�ltj�k a t�bbiek, �s �n boldogan teljess�tem, amit mondanak.