Folytat�s:

Ahogy hozz�simultam, olyan gyorsan kezdett el verni a sz�vem, hogy �gy �reztem, kiugrik a hely�r�l, �t�leltem Darkforest derek�t, �s �gy �reztem, m�r semmi rossz nem t�rt�nhet, mert � itt van velem. 
- K�sz�n�m - mondtam v�g�l, �s feln�ztem r�, � pedig megaj�nd�kozott csod�latos mosoly�val. Lehajolt, homlok�t az eny�mnek t�masztotta.
- �n k�sz�n�m neked, hogy most itt lehetek veled... soha nem gondoltam volna, hogy... - ebben a pillanatban �gy �reztem, nem fogom megtudni, hogy mit akart mondani, mert l�gyan megcs�kolt, �n pedig visszarep�ltem a val�s�gba.
Vissza akarok menni. Vissza Alexander karjai k�z�, a biztons�gba. De hogyan? Most nem j�tt a szok�sos sz�d�l�s, lehet, hogy vissza sem t�rek abba a vil�gba... m�r soha t�bb�. Hajnalodik. Az �jszaka hamarosan v�get �r. De tal�n ha elalszom, m�g visszaker�lhetek, ha szerencs�m van, nem?
Pislogok p�rat, k�nyelmesen elhelyezkedem, �s elk�pzelem, ahogy megint megcs�kol, �s megint, �s megint. S�hajtok �s elmer�l�k egy �jabb �lomban.

*

H�feh�r minden. A f�, a f�k, az �g �s az a hatalmas torony is, ami el�tt �llok. K�r�ln�zek. Egyed�l vagyok, sehol senki. Elindulok, hogy k�rbej�rjam a tornyot. Alig �rek �t a m�sik oldalra, megpillantok egy feket�be �lt�z�tt fi�t mellette pedig ott �ll Orgelus.
- Darkforest! - ki�ltom, �s rohanok fel�. � fel�m fordul, kit�rja a karj�t, �n pedig ugrom a karjai k�z�. El sem hiszem, hogy itt vagyok. A karjaiban, �s hogy r�m v�rt. Nem, ezt nem hiszem el, sehogy sem tudom.
- V�gre! Mi�rt t�nt�l el? Ha megb�ntottalak a... cs�kkal, �n nem az�rt csin�ltam. Nem volt semmi h�ts� sz�nd�kom, k�rlek, ne... - elerednek a k�nnyeim. Nem kell magyar�znom az �rz�st, amit akkor �rez az ember, ha r�tal�lt valami fontosra, ugye? Mert most megtal�ltam azt, ami nekem igaz�n fontos. �s r�la m�g az �lmaimban sem mondok le, t�bb� soha nem mondok le semmir�l, �s az a bizonyos poh�r ezent�l mindig tele lesz! - Megcs�kolhatlak megint?
- Ha nem zavar, hogy s�rok, akkor igen.
�letem leg�desebb cs�kj�t kaptam meg. Soha nem fogom elfelejteni. Mosolygok.  - Ez lenne h�t az Angyalok Tornya? Milyen gy�ny�r�!
- Ak�rcsak te, Quillia. Most be kell menned oda.
- F�lek, mert ha nem siker�l, ki kell dobnod innen. Ez nem tudom, mit jelent, de nem akarom, hogy b�nts engem, vagy hasonl�. De bemegyek, hol van az ajt�?
- Ott ahol kinyitod. Tedd r� a kezed a Toronyra, �s majd megmutatja, hol van az ajt�, ha nem mutat semmit, akkor nem te vagy a Prizma. De ha megmutatja a val�di alakj�t, te vagy a kiv�lasztott. Legy�l b�tor, ak�r egy oroszl�n, �s nyisd ki!
�n, mint Prizma...
Meg�lelem Darkforestet, megpaskolom Orgelus nyak�t, �s a toronyhoz l�pek. Felemelem a kezem, hogy meg�rintsem, de meg�llok egy pillanatra. H�tran�zek, elmosolyodom, �s �j l�ng gy�l fel bennem. Meg tudom tenni, nem lesz semmi baj. Elhiszem, hogy b�rmi siker�lhet. L�gyan �s �vatosan �rek hozz� a massz�v k�t�mb�kh�z. Olyan, mintha m�rv�nyb�l lenne az eg�sz. Azt�n a feh�r f�ny megt�rik az ujjaim alatt �s a g�mb�csk�k, amik eddig a fejem k�r�l lebegtek most �jra v�ltogatj�k a sz�n�ket. A tenyerem alatt melegs�get �rzek. Becsukom a szemem, minden olyan csendes, b�k�s.  A melegre koncentr�lok, �rzem, hogy sz�t�rad a testemben, felt�lt �s vissza�ramlik a Toronyba.  �talakulok bel�l �s k�v�l. �gy �rzem, feln�ttem valamihez, amit nem is ismerek, t�bb lettem valamivel, ami k�s�bb seg�ts�gemre lehet b�rmiben. Most m�r tudom, most m�r meg�rtettem, hogy ki is vagyok. Mert eg�sz eddig �n voltam a Prizma, Quillia.
- Te vagy az, Quillia? Azt hittem, m�r sosem j�ssz el hozz�m. L�tod, milyen �llapotban vagyok? Hamarosan �sszed�l�k, �s akkor mi lesz a hercegn�kkel? Ez az otthonuk!
- Nyugodj meg, Torre degli Angeli! Most m�r itt vagyok. �s nem megyek el innen. - Elengedem a Tornyot �s h�tral�pek. Rettenetesen n�z ki. Lehet, hogy az �gig �r, de annyi lyuk �s reped�s van rajta, hogy csoda, hogy m�g itt tal�ltam.  F�lek, ha tov�bb k�sleked�nk, nem lehet megmenteni m�r. Szeg�ny Torre degli Angeli!  - Darkforest... �gy l�tszik, igazad volt, t�bbre vagyok k�pes, mint amit gondoltam magamt�l. - l�pek oda hozz�, �s meg�lelem.
- Sz�rnyaid n�ttek! Te vagy a Prizma. Te vagy... Quillia �rn�! - dermedten �ll, mint egy szobor. Komolyan, nem ezt a reakci�t v�rtam t�le! Most mi kivetnival� van abban, hogy �n vagyok a Prizma, nem tudom elk�pzelni. �s att�l, hogy sz�rnyaim... V�rjunk, azt mondta sz�rnyaim n�ttek?
H�trasand�tok, �s t�nyleg ott vannak, h�feh�r angyalsz�rnyak n�ttek a h�tamon! Na ez m�r nekem is sok! Hihet�, ha azt mondom, nem az�rt �jultam el, mert ut�nozni akartam a 18. sz�zadbeli n�ket, akik b�rmikor el�jultak, ha �gy volt kedv�k, dehogy is! Nekem az �gvil�gon nem volt kedvem el�julni. M�gis, most, hogy magamhoz t�rtem, m�r semmin nem lep�d�k meg. Mert m�g a ruh�m is m�smilyen rajtam, a hajam pedig sz�nfekete �s olyan hossz� hogy szinte le�r a bok�mig. Hogy n�zek ki?
- Te gumiztad fel a hajam? �s te �lt�ztett�l �t?
- Dehogy, �rn�m, hov� gondolsz? Nem �rtem hozz�d, csak, amikor elkaptalak!
- Mi�rt besz�lsz �gy velem? Nem vagyok az �rn�d, eddig norm�lisan besz�lgett�nk, mi a bajod?
- Nem gondoltam volna, hogy �rn� t�nyleg Quillia, mert azt mondta, hogy nem biztos, hogy t�nyleg az. �s ez�rt...
- Nem hitt�l bennem, igaz? De �n m�g mindig hiszek benned, Alexander! �s ne nevezz �rn�dnek, rendben? Mert az �rn�k nem csin�lnak ilyet.
Megcs�kolom az ajkait. Azt hiszem, ell�k mag�t�l, de e helyett, olyan szorosan mag�hoz h�z, �s olyan szenved�lyesen megcs�kol, hogy alig kapok leveg�t.
- Mennem kell. - mondom vonakodva, de t�nyleg nem maradhatok itt tov�bb. Kibontakozom az �lel�sb�l, leporolom a ruh�m, megh�zom a hajamban a hajgumit, hogy jobban tartson, �s elindulok az omladoz� Angyalok Tornya fel�.
- Szeretlek! - ki�lt ut�nam Darkforest.
- B�rcsak ezt mondan�d, amikor fel�bredsz ebb�l az �lomb�l. - suttogom magam el� �s gyorsan let�rl�m a k�nnyeimet.
- Gyere vissza hozz�m, Quillia! �g�rd meg, hogy visszaj�ssz majd!
- �g�rem - ki�ltom vissza mosolyogva. - Torre degli Angeli, beengedsz engem? - k�rdezem a Toronyt�l, aki kinyitja el�ttem az ajt�t.
Ahogy bel�pek, becsuk�dik m�g�ttem az ajt�, s�t�t van itt bent, �pp arra gondolok, hogy k�ne valami vil�goss�g, amikor felf�nylenek k�r�l�ttem a g�mb�csk�k, de most sokkal t�bben vannak. Piros, s�rga, narancs, z�ld, vil�gosk�k, s�t�tk�k �s lila sz�nben pomp�znak.
Elmosolyodom.
-Indulhatunk? - k�rdezem. - Elk�l ide egy kev�s sz�n, �s egy kis boldogs�g, nem igaz, Torre degli Angeli? Hercegn�k, nemsok�ra ott vagyok!
Tudom, hogy k�ptelens�g, de akkor is meg kell pr�b�lnom, mert nincs semmilyen l�pcs�, amin fel tudn�k menni, �gy marad a rep�l�s, ami bizony�ra nem is olyan neh�z, mint ahogy gondolom. Leguggolok, er�t gy�jt�k a l�bamba, �s elrugaszkodom, a f�ldt�l. Csapkodj, csapkodj, csapkodj! Jaj istenem, nem megy olyan z�kken�mentesen, mint hiszi az ember. V�rjunk... lebegek. Ez eddig nagyon is hely�n van, a sz�rnyaim megtartanak, de hogy kell felfel� menni vel�k? Csak akarjam, hogy felfel� vigyenek? Egy pr�b�t meg�r. Fel! - mondom magamban t�bbsz�r is. De mintha hi�ba pr�b�lkozn�k. M�shogy kell megfogalmaznom, mit szeretn�k. A madarakra gondolok, �k hogy rep�lnek? Csak viszi �ket a sz�l, a l�g�ramlatok tartj�k �ket a magasban, azok alapj�n ereszkednek �s emelkednek, vitorl�znak a sz�rnyaikkal a sz�lben. Ez azt jelenti, hogy nekem is sz�ks�gem van p�r er�sebb sz�rnycsap�sra, hogy l�g�ramlatot keltsek itt bent, ahol pedig nagyobb r�sek vannak, a be�raml� leveg�t haszn�lva feljebb juthatok. Ha nem siker�l kital�lok m�g valamit, �s addig pr�b�lkozom, am�g nem j�rok sikerrel.
Leereszkedem, szinte a talajhoz �r a l�bujjam, �s most! Minden er�met beleadom az els� csap�sba, majd a m�sodikba is, �s a harmadikba. Azt�n r��rzek a ritmusra, p�rd�l�k p�rat a leveg�ben, �s m�r megy is, egyenesen felfel�. Megsz�nik minden k�r�l�ttem, csak a c�l hajt, felfel�, a toronyban. Nevetek, boldog vagyok, fel, feljebb, m�g feljebb.
Egy ideig nem l�tom a sz�neket sehol sem, de ahogy egyre t�bb �s egyre nagyobb lyukak mellett rep�l�k el, megl�tom �ket. Alattam, kicsivel lemaradva j�n a piros �s a narancss�rga, a tornyon k�v�l pedig a t�bbi, egym�ssal versenyve pr�b�lnak be�rni. El�sz�r v�kony sugarakban hatolnak �t a falakon, azt�n egyre t�bb �s t�bb sz�r�dik �t, v�g�l m�r mindenhol a h�t sz�nt l�tom. A kezdeti s�t�ts�gb�l �tt�rtem a feh�r f�nybe, rep�l�nk felfel�. A v�gtelenbe. Egyenes a csillagokig, �gy �rzem. M�r nem is felfel� rep�l�k, hanem el�re, mintha �tk�zben eld�lt volna a torony. L�tom a kij�ratot. Egy hatalmas, aranyozott kapu. Alattam a sz�nek sziv�rv�nyba rendez�dtek �s �gy t�r�nk �t a kapun.
Arra sz�m�tok, hogy egy gy�ny�r� kertben tal�lom magam, csivitelnek a madarak, �s minden csod�latos. Ehelyett mi fogad? Egy kihalt sivatag sz� szerint. H�s�g, minden kihalt, semmi �let nincs. Kiv�ve a h�t kalitk�r, azokon k�v�l nem l�tok semmit sem. H�tran�zek, vissza a Toronyba. Egy�ltal�n nem der�t jobb kedvre, amit l�tok ott lent �s idefent. Hol lehetnek a hercegn�k?
- Van itt valaki? Hah�!
Nem v�laszol senki sem. Nem �rtem, nem hercegn�knek kellene itt lenni�k? �gy �rtem, igazi embereknek, vagy hasonl�, de itt nincs senki sem. Elindulok az egyik kalitka fel�. Z�ld sz�ne van, olyan rozsd�s z�ld, egy�ltal�n nem sz�p. Ez ink�bb valami �llatketrec lehet, nem pedig hercegn�kalitka. De mi ebben a logika? Kalitk�ba z�rt hercegn�k. Ez vicces ink�bb, mint komoly. Ki z�rna be ide hercegn�ket?
- K�rlek, szabad�ts ki minket. Te vagy az, Prizma, ugye? Quillia? - len�zek a kalitka alj�ra, �s ott megl�tok egy gy�ny�r� l�nyt, k�nai hercegn�i ruh�ja van, aranyozott fejd�sz a fej�n, arc�n f�jdalom �s k�ts�gbees�s.
- Igen, �s te pedig...
- A nevem Haniyasu, �n vagyok a f�ld hercegn�je, a z�ld sz�n a sziv�rv�nyban. K�lek, Quillia! Szabad�ts ki minket!
- Megteszek mindet, amit csak tudok, de seg�ts nekem, k�rlek, mit tegyek, hogyan szabad�tsalak ki?
- A ketreceinken van a megold�s, de mi nem tudjuk elolvasni, nem ismerj�k ezeket az �r�sjeleket. Fejtsd meg �ket. Neked menni fog!
- Hol keressem? Hov� van �rva?
- L�tod a talpazatot? Ott kell lennie.
L�tom, persze, a fels� r�sz�t, a t�bbi a homok alatt van, nem is �rtem, hogy nem fulladt meg eddig a hercegn� a homok alatt, mikor sim�n r�borulhatott volna a r�csok k�z�tt. - M�gis mit kezdjek ennyi homokkal? Holnap sem �som ki.
- Haszn�ld a prizm�dat.
- Nincs is olyanom! Hogyan haszn�ljam?
- A nyakadban l�v� nyakl�nc a prizm�d. Ha �talakul a kezedben b�rmire haszn�lhatod.
Annyira megnyugtatott most ezzel! Ha �talakul... k�sz�n�m sz�pen, hogy ott van az a "ha". Leveszem a nyakl�ncomat, meglepet�semre semmit nem kell csin�lnom, m�ris egy ecset alak� var�zsp�lc�v� alakul. Mit agg�dom ennyit? Fogalmam sincs. Kezdem t�lz�sba vinni.
A p�lca oldal�n egy id�zet �ll: "Mikor a legfeket�bben terjeszkedik sz�jjel a s�t�ts�g, a f�sz�lak k�z�l akkor t�nd�k�lnek el� a szentj�nosbogarak �s az �g boltozat�n az �r�k csillagok."
- K�rlek, tiszt�tsd meg a teret! - mondom suttogva �s felemelem a var�zsp�lc�t. K�r�z�k vele egyet a fejem felett, amire nagy sz�lvihar kerekedik, �s elnyeli az �ssze homokot. Meglepet�semre, a t�bbi hercegn� is el�t�nik a homok al�l, mind a heten �gy n�znek ki, mint akik meg fognak halni a k�vetkez� k�t percben. Arcuk s�padt, beesett, betegek.
Most m�r j�het a feladv�nyok megold�sa. Csak el kell olvasnom? T�l k�nny�nek t�nik. Let�rdelek Haniyasu kalitk�ja el� �s hangosan olvasni kezdem:
"Az id� mindent f�lfedez, semmit sem hagy rejtve, de napf�nyre hozza, m�g ha a f�ld m�lys�ges m�ly�be rejt�z�tt is."
- Ennek van valami �rtelme?
- Menj tov�bb, �s olvasd fel mindet!
A pirosn�l kezdem a k�rt. A kalitk�ban fekv� l�ny h�tat ford�t nekem.
- Tudom, hogy ki vagy - sz�lal meg, amikor szeretn�k bemutatkozni. Megfordul �s r�m mosolyog.  - �r�l�k, hogy v�gre megj�tt�l. De mi�rt hagyt�l el minket?
- Sajn�lom, de nem tudom, mire c�lzol, most j�rok itt el�sz�r. T�ged hogy h�vnak? 
- Ko-No-Hana vagyok, a vir�gz�s �s a tavasz hercegn�je, a piros sz�n a sziv�rv�nyban.
"Ha az ember szeret valakit, mindent k�nny�nek tal�l. A Nap f�nyesebb, a vir�gok szebbek, az emberek jobbak."
Megyek a k�vetkez� sz�nhez: narancss�rga. Ahogy k�zeledem, a hercegn� kiny�jtja fel�m a kez�t, �n pedig sz�vesen magamhoz �leln�m, ha nem lenn�nek ott a r�csok.
- Tatsuta vagyok, az �sz hercegn�je, a narancss�rga a sziv�rv�nyban.
"Tudod-e, hogy az igazi nagy szerelmet az �szi erd�n a legszebb kezdeni? Nincs nagyobb cs�k, mint amelynek v�lt�s�t ezer hal�l lesi?"
A negyedik ketrec fel� n�zek. Olyan �resnek �rzem magam bel�l. Mintha az, amit csin�lok, teljesen �rtelmetlen lenne. Hi�ba olvasom fel ezeket a sorokat, nem fogja megmenteni sem a Tornyot sem a l�nyokat. Ezzel mit seg�tek? Csak rontok a helyzeten. De v�gigolvasom mindet.
- Ukemochi vagyok, a term�kenys�g �s az �tel hercegn�je, a s�rga a sziv�rv�nyban.
"A hiba az �let r�sze. Ha nem hib�zol, nem tanulsz, �s ha nem tanulsz, soha nem v�ltozol."
Az �t�dikben egy hideg tekintet�, t�r�tt sz�rny� hercegn�t tal�lok, arc�n v�gigcsordulnak a k�nnyei. � a legszebb mindegyik k�z�l.
- Marissa vagyok, a mennyek hercegn�je, a vil�gosk�k a sziv�rv�nyban.
 "A sz�, ha olykor f�jdalommal sz�llhat, nem ajkakon, a lelkekben bont sz�rnyat."
- Ennek m�r megint nincs semmi �rtelme! - mondom hangosan, �s nincs kedvem tov�bb olvasgatni a feliratokat.
- Prizma, k�rlek, gyere ide is! Olvasd fel az eny�met is. Hime vagyok, a teremt�s hercegn�je, a s�t�tk�k a sziv�rv�nyban.
- Megyek m�r!
"Isten b�rmilyen vil�got teremthetett volna, de � ezt teremtette." - ez meg hogy tartozik ide? Semmi �sszef�gg�s nincs ezekben.
- M�r csak �n vagyok vissza - sz�lt az utols� hang is - Uzume vagyok, a boldogs�g hercegn�je, a lila a sziv�rv�nyban.
- Olvasom m�ris:
"Igen, szeretni tudni a legnagyobb boldogs�g. �s a szeretet a legnagyobb j�, amit az ember �nmag�b�l m�soknak adhat."